Bonsai cikk

A bonsai - az élet, természetszeretet jelképe
A bonsai szó jelentése: a bon lapos edényt, a sai fát, növényt jelent. A bonsai történetről írásos dokumentáció nem maradt fent a keleti kultúrákban, így csak a szájhagyományokra hivatkozva és a korok társadalma, vallása ad alapot arra, hogy viszonylag megismerjük a törpefa eredetét és mítoszát. Történelmi leírásokból tudjuk, hogy az edényben nevelt növények őshazája Kína, ezért a kínai kertkultúrák és kertészetek által elmondottak alapjául véve ismerhetjük meg a bonsai művészetét. Eredete a 6-10. századra tehető. Az edényben nevelt növények, fák Kína északi részén pensai, déli részé punsai nevet kapták, ami „fa táj nélkül”-t jelent. Később terjedt el egy új szó a penjing, ami a fa, föld, kő és a víz művészi ábrázolását jelenti. A X-XI. században terjedt el a törpefák művészete Japánban, melyet kínai szerzetesek vittek be. A két kínai írásjegy a „bon és a sai” egyesítésével jött létre egy új szó a bonszáj, amivel nemcsak az edényben nevelt fát jelölik, hanem a miniatűr növény sajátos alakítási és gondozási módszerét. A miniatűr fák kultuszát Európába a japánok hozták e 1878-ban a Párizsi Világkiállításra. Itt csodálkozott rá először Európa az egzotikus növénykultúrára. Magyarországon az 1980-as évek elején terjedt el , melynek népszerűsége állandóan nő.
A bonsai mindenekelőtt a fa újrafelfedezése, a fáé mint díszítőelemé természetesen, és gyakran az első kapcsolat a bonsaitermesztő és a fácska között. A bonsai élet, újfajta természetszemlélet. Egyszerű kikapcsolódásból igazi filozófiává alakult, az ember és a természet harmóniájának szimbólumává. Innen ered az a szinte vallásos tisztelet, amellyel a japánok a bonsait övezik, és ez évszázadokon át meg nem szakadó, szentté váló hagyományuk. Művészeti tárgy, filozófia, a bonsainevelés egyre kisebb fák nyeréséig finomodott. A japán bonsaiok legnagyobb magassága 40-50 cm.
Eredetileg a fát mindig a természetből emelték ki, nagy gondossággal, és hozzászoktatták a cserépben tartáshoz, ami kezdettől fogva természetes jelleget és bizonyos kort biztosított. Ez a kiemelés Japánban ma már tilos. A faiskolák, a kertészek nevelik a speciálisan bonsainak szánt fákat.
A bonsaibarát a kis fa földmennyiségének korlátozásával, folyamatos és megfelelő ápolásával neveli növényét és az harmonikusan és természetesen fejlődik. A bonsaival való foglalkozás során lassan megtanulja az ember más szemmel nézni a természetet, a fákat, a növényeket, a tájat. Olyan jelenségek harmóniájára, szépségére figyel fel, amelyek mellett eddig érzéketlenül ment el.
Egy bonsai kétségtelenül megkapóan példázza Buddha tanainak lényegét és titkát. Amikor tanítványai a végső, legmagasabb valóság felől kérdezték Buddha szótlanul egy virágra mutatott. Japánba a bonsai mint alkotóművészet a művelt, magas kultúrájú néprétegek körében rövid idő alatt nagyon kedvelt lett, s fokozatosan kialakultak a mai bonsaiirányzatok. Az alkotásban a természet a tanítómester, s az ember az áhítattal figyelő diák. Ebben a megközelítésben az ember – a nyugati szemlélettel ellentétben - nem a természet ura, hanem a természet része.
A fa fajtától, a nevelési módszertől és nem utolsósorban a gondosságtól függ a növekedés üteme. 8-10 évig élnek cserépben a légyszárúak, a gyümölcsfák 25-30 évig. Egyes borókák és fenyők több kertészgenerációt túlélve, 250-300 évig tenyésznek. A bonsaiok méret szerinti csoportosítása a következő: mame (mini) 5-15 cm, ko (kis) 16-29 cm, chui (közepes), 30-60 cm, dai (nagy) 60-90 cm magasságú.
Bonsaiként nem a genetikán alapul nemesítéssel vagy vegyszeres kezeléssel törpe növekedésűvé alakított növényfajokat és fajtákat nevelünk, hanem többségükben nálunk is a szabadban előforduló, őshonos fa- és cserjeféléket, melyeknél az apró termetet megfelelő fizikai eljárásokkal alakítjuk ki és tartjuk fenn. Tehát ha egy bonsaifácskát az edényből kiemelve tápdús talajba a szabadba ültetünk, rohamos fejlődésnek indul, s ugyanolyan hatalmas fává növekszik, mint erdőbéli rokonai.