hétfő, február 26, 2007

Egy frissen átültetett fikusz

Egy kőris faragás előtt és után




Az előzményekről a régi blogban (kb. 1éve) találhatók képek.

Hó és virág (Nem hóvirág)


Ilyen színű lesz a japán kapu

Juniperus procumbens törzsének hajlítása






vasárnap, február 18, 2007

Néhány olajfa big bonsai alapanyag

Szállításra váró big bonsai fák

szerda, február 14, 2007

Néhány hangulat Tárnokról







kedd, február 13, 2007

Big bonsai szállítása


Bonsai cikk

A bonsai - az élet, természetszeretet jelképe
A bonsai szó jelentése: a bon lapos edényt, a sai fát, növényt jelent. A bonsai történetről írásos dokumentáció nem maradt fent a keleti kultúrákban, így csak a szájhagyományokra hivatkozva és a korok társadalma, vallása ad alapot arra, hogy viszonylag megismerjük a törpefa eredetét és mítoszát. Történelmi leírásokból tudjuk, hogy az edényben nevelt növények őshazája Kína, ezért a kínai kertkultúrák és kertészetek által elmondottak alapjául véve ismerhetjük meg a bonsai művészetét. Eredete a 6-10. századra tehető. Az edényben nevelt növények, fák Kína északi részén pensai, déli részé punsai nevet kapták, ami „fa táj nélkül”-t jelent. Később terjedt el egy új szó a penjing, ami a fa, föld, kő és a víz művészi ábrázolását jelenti. A X-XI. században terjedt el a törpefák művészete Japánban, melyet kínai szerzetesek vittek be. A két kínai írásjegy a „bon és a sai” egyesítésével jött létre egy új szó a bonszáj, amivel nemcsak az edényben nevelt fát jelölik, hanem a miniatűr növény sajátos alakítási és gondozási módszerét. A miniatűr fák kultuszát Európába a japánok hozták e 1878-ban a Párizsi Világkiállításra. Itt csodálkozott rá először Európa az egzotikus növénykultúrára. Magyarországon az 1980-as évek elején terjedt el , melynek népszerűsége állandóan nő.
A bonsai mindenekelőtt a fa újrafelfedezése, a fáé mint díszítőelemé természetesen, és gyakran az első kapcsolat a bonsaitermesztő és a fácska között. A bonsai élet, újfajta természetszemlélet. Egyszerű kikapcsolódásból igazi filozófiává alakult, az ember és a természet harmóniájának szimbólumává. Innen ered az a szinte vallásos tisztelet, amellyel a japánok a bonsait övezik, és ez évszázadokon át meg nem szakadó, szentté váló hagyományuk. Művészeti tárgy, filozófia, a bonsainevelés egyre kisebb fák nyeréséig finomodott. A japán bonsaiok legnagyobb magassága 40-50 cm.
Eredetileg a fát mindig a természetből emelték ki, nagy gondossággal, és hozzászoktatták a cserépben tartáshoz, ami kezdettől fogva természetes jelleget és bizonyos kort biztosított. Ez a kiemelés Japánban ma már tilos. A faiskolák, a kertészek nevelik a speciálisan bonsainak szánt fákat.
A bonsaibarát a kis fa földmennyiségének korlátozásával, folyamatos és megfelelő ápolásával neveli növényét és az harmonikusan és természetesen fejlődik. A bonsaival való foglalkozás során lassan megtanulja az ember más szemmel nézni a természetet, a fákat, a növényeket, a tájat. Olyan jelenségek harmóniájára, szépségére figyel fel, amelyek mellett eddig érzéketlenül ment el.
Egy bonsai kétségtelenül megkapóan példázza Buddha tanainak lényegét és titkát. Amikor tanítványai a végső, legmagasabb valóság felől kérdezték Buddha szótlanul egy virágra mutatott. Japánba a bonsai mint alkotóművészet a művelt, magas kultúrájú néprétegek körében rövid idő alatt nagyon kedvelt lett, s fokozatosan kialakultak a mai bonsaiirányzatok. Az alkotásban a természet a tanítómester, s az ember az áhítattal figyelő diák. Ebben a megközelítésben az ember – a nyugati szemlélettel ellentétben - nem a természet ura, hanem a természet része.
A fa fajtától, a nevelési módszertől és nem utolsósorban a gondosságtól függ a növekedés üteme. 8-10 évig élnek cserépben a légyszárúak, a gyümölcsfák 25-30 évig. Egyes borókák és fenyők több kertészgenerációt túlélve, 250-300 évig tenyésznek. A bonsaiok méret szerinti csoportosítása a következő: mame (mini) 5-15 cm, ko (kis) 16-29 cm, chui (közepes), 30-60 cm, dai (nagy) 60-90 cm magasságú.
Bonsaiként nem a genetikán alapul nemesítéssel vagy vegyszeres kezeléssel törpe növekedésűvé alakított növényfajokat és fajtákat nevelünk, hanem többségükben nálunk is a szabadban előforduló, őshonos fa- és cserjeféléket, melyeknél az apró termetet megfelelő fizikai eljárásokkal alakítjuk ki és tartjuk fenn. Tehát ha egy bonsaifácskát az edényből kiemelve tápdús talajba a szabadba ültetünk, rohamos fejlődésnek indul, s ugyanolyan hatalmas fává növekszik, mint erdőbéli rokonai.

péntek, február 02, 2007

Egy fekete fenyő (Pinus nigra) kiszedése


Kiszedés közben



Már otthon.


Elkezdtük egy új japán kapu építését.